A király nyulai
Most a legkisebb fiú cihelődött neki, hátha neki jobban szolgál a szerencse. Süt az anyja neki is egy hamuba sült pogácsát, akkorát, mint egy jó nagy taligakerék, evvel elindul világgá. Megy, mendegél s elérkezik az aranyos kúthoz. Amint ott eddegél, egyszerre eleibe fut az egérke s igen szépen kéri, hogy az Istenért, az Isten nevében adjon neki egy falat pogácsát, mert éppen tizennégy álló napja, hogy nem evett.
– Jó szívvel, te kicsi egérke, úgyis talán megsegít a jó Isten, hogy nem kell sokáig ebből a pogácsából élnem.
Megköszöni szépen a kis egérke s azt mondja:
– No te szegény legény, jótét helyébe jót várj. A két bátyádtól kértem már, egyik sem adott. De nem is segítette meg az Isten egyiket sem.