A két testvér
A nagyobbik testvér azonban így felelt: – Én nem megyek az erdőbe a medvebocsokért és azt tanácsolom, hogy te se menj. Először is: senki se tudja, igaz-e, ami ezen a kövön áll; lehet, hogy valaki lóvá akar tenni bennünket. És az is lehet, hogy nem jól olvastuk el. Másodszor: ha igaz is, ami a kövön áll, mire beérünk az erdő mélyébe, újból ránk esteledik, nem találjuk meg a folyót és eltévedünk. De ha el is érjük a folyót, hogy úszunk majd át rajta? Hátha sebesfolyású a vize és széles a medre? Harmadszor: ha át is úsztunk a folyón, vajon olyan könnyű dolog lesz-e elvenni a bocsokat az anyjuktól? Még széttép bennünket és mi szerencse helyett halálunkat leljük az erdőben. Negyedszer pedig: ha sikerül is magunkkal vinni a medvebocsokat, nem bírunk majd megállás nélkül felszaladni a hegyre. Nem is szólva arról, ami a legfőbb bökkenő a dologban: