A két testvér

Olvasási idő: 3 Perc

Két testvér együtt kelt útra. Délben leheveredtek szundikálni az erdőn. Ahogy felébrednek, egy követ pillantanak meg maguk mellett és a kőre valami rá van írva. Kezdik böngészni, hát ez áll rajta:

“Aki ráakad erre a kőre, menjen napkeltekor egyenesen az erdőbe.

Az erdőben van egy folyó; ússzon át a folyó másik partjára.

Ott egy nősténymedvét talál a bocsaival.

Vegye el a bocsokat az anyjuktól és szaladjon

egyenest fel a hegyre, anélkül, hogy visszanézne.

Fenn a hegyen egy házra akad majd, s abban megleli a szerencséjét”

A testvérek elolvasták, ami a kövön állt. Szólt a kisebbik:

– Gyerünk, vágjunk neki együtt. Hátha sikerül átúsznunk a folyón és elhurcolnunk a medvebocsokat addig a házig – ott aztán mindketten megtaláljuk a szerencsénket.

A nagyobbik testvér azonban így felelt: – Én nem megyek az erdőbe a medvebocsokért és azt tanácsolom, hogy te se menj. Először is: senki se tudja, igaz-e, ami ezen a kövön áll; lehet, hogy valaki lóvá akar tenni bennünket. És az is lehet, hogy nem jól olvastuk el. Másodszor: ha igaz is, ami a kövön áll, mire beérünk az erdő mélyébe, újból ránk esteledik, nem találjuk meg a folyót és eltévedünk. De ha el is érjük a folyót, hogy úszunk majd át rajta? Hátha sebesfolyású a vize és széles a medre? Harmadszor: ha át is úsztunk a folyón, vajon olyan könnyű dolog lesz-e elvenni a bocsokat az anyjuktól? Még széttép bennünket és mi szerencse helyett halálunkat leljük az erdőben. Negyedszer pedig: ha sikerül is magunkkal vinni a medvebocsokat, nem bírunk majd megállás nélkül felszaladni a hegyre. Nem is szólva arról, ami a legfőbb bökkenő a dologban: 

ki tudja, miféle szerencse vár minket abban a házban? Hátha olyan, ami nekünk nem is kell!

De a kisebbik erre azt mondta: – Szerintem nem így áll a dolog. Ok nélkül nem írták volna ezeket a kőre. Minden szó világos rajta. Először is: semmi bajunk sem lesz abból, ha szerencsét próbálunk. Másodszor: ha mi nem megyünk, jön majd valaki más, elolvassa, ami a kövön áll és ő leli meg a szerencsét, mi pedig hoppon maradunk. Harmadszor pedig: aki sajnálja a fáradságot és visszariad a munkától, az nem sokra viszi ebben az életben. És végül negyedszer: ne gondolja rólam senki, hogy bármitől is visszariadok a világon.

És szólt megint a nagyobbik: – A közmondás azt tartja: Aki sokat markol, keveset fog. Meg azt, hogy: Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.

De a kisebbik erre azt mondta: – Én meg azt hallottam: Aki fél a farkastól, ne járjon az erdőn; és azt, hogy: Alvó róka nem fog nyulat. Szerintem menni kell.

Elindult tehát a kisebbik fiú, a nagyobbik meg ottmaradt.

Beljebb érve az erdőbe, a kisebbik fiú ráakadt a folyóra, átúszott rajta, s a túlsó parton nyomban meglátta a nősténymedvét. Éppen aludt. Felkapta hát a bocsokat és anélkül, hogy hátranézett volna, futott fel egyenesen a hegynek. Alighogy fölért a csúcsra, nagy néptömeg jött szembe vele. Hintóba ültették, elvitték magukkal a városba és királlyá választották.