A nagy siklókígyó
Olvasási idő: 2 Perc
Egy asszonynak volt egy lánya: Mása. Mása egyszer fürödni ment lány-pajtásaival. A lányok levetették az ingüket, letették a partra és beleugráltak a vízbe.
A vízből kikúszott a partra egy nagy siklókígyó, s összetekeredve reáfeküdt a Mása ingére. A lányok kijöttek a vízből, felvették az ingüket és elszaladtak haza. Mikor Mása odament a maga ingéhez, meglátta, hogy rajta fekszik egy nagy kígyó, botot vett a kezébe, s el akarta kergetni onnan, de a kígyó felemelte fejét s ezt sziszegte emberi szóval:
– Mása, Mása, ígérd meg, hogy feleségem leszel.
Mása sírva fakadt, s így szólt:
– Megteszek én mindent, csak add ide az ingemet.
– Eljössz hozzám feleségül?
Mása azt felelte, hogy “el”. És a kígyó lecsúszott az ingről s visszament a vízbe.
Mása felvette az ingét s hazaszaladt. Otthon elmondta anyjának: – Édesanyám, egy nagy kígyó reáfeküdt az ingemre, s azt mondta, hogy: légy a feleségem, másként nem adom oda az inget. S én ezt megígértem.
Az anyja nevetett ezen s így szólt: – Ezt te csak álmodtad.
Egy hét múlva egész kígyócsapat siklott Másáék házához.
Mása meglátta a kígyókat, megrémült s megszólalt: – Édesanyám, értem jöttek el a kígyók.
Az anyja nem hitte, de mikor meglátta, maga is megrémült, bezárta a pitvarajtót, be a szobáét is. A sok kígyó átkúszott a kapu alatt, bekúszott a pitvarba is, de nem tudtak bejutni a házikóba. Akkor visszakúsztak onnan, gombolyagba tekeredtek s nekivetődtek a kunyhó ablakának. Betörték az ablakszemet, lehulltak a szoba padlójára, felkúsztak a padra, asztalokra, kemencére. Mása elrejtőzött egy kemencezugban, de a kígyók rátaláltak, kivonszolták onnan s elvitték a vízig.
Édesanyja sírva fakadt és utánuk futott, de nem érhette el őket. A kígyók Másával együtt bevetődtek már a vízbe.
Szegény édesanya siratta a lányát, azt hitte, hogy meghalt.
Egy napon az ablaknál ült, s ki-kinézett az utcára. Egyszer csak meglátja, hogy Mása jön feléje, kicsi fiút hoz a karján, s kislányt vezet kézen fogva. Nagy volt az anya öröme, megcsókolta s megkérdezte tőle, hol járt s kié a két gyermek.
Mása megmondta, hogy övé a két gyermek., s hogy a kígyó feleségül vette s ott élt vele vízországi királyságában.
Anyja megkérdezte, jól érzi-e magát vízországi királyságban, s Mása azt felelte: jobban, mint a földön.
Az anyja kérte, hogy maradjon nála, de Mása nem egyezhetett bele. Azt mondta, megígérte a férjének, hogy visszatér hozzá.
– S hogy tudsz hazamenni? – kérdezte az anyja.
– Odamegyek, lekiáltom: “Oszip, Oszip, jöjj ki és vigyél le”, s ő kijön a partra s magával visz engem.
Azt mondja az anyja neki:
– Jól van, no, de hálj meg nálam.
Mása lefeküdt s elaludt, anyja fejszét vett kezébe, s elindult a vízhez.
Meg is érkezett a parthoz és a kígyót szólítgatni kezdte:
– Oszip, Oszip, jöjj ki, jöjj ki.
Hát a kígyó kiúszott a partra. Akkor Mása anyja a fejszével megütötte s a fejét levágta. Vörös lett a víz a kígyóvértől.