A kereskedő és a gonosz szellem
A kereskedő, amint elsírta e szavakat, ismét könyörögve nézett fel a gonosz szellemre:
– Ó, várj még egy pillanatig. Engedd meg, hogy hazamenjek feleségemhez, elkészítsem végrendeletemet, elbúcsúzzam tőle és gyermekeimtől. Ajándékozz meg egy esztendővel, hogy kereskedőtársaimmal minden dolgomat elrendezzem, jó barátaimtól is elbúcsúzzam, és esküszöm neked, hogy egy esztendő múlva pontosan visszajövök ide, e fa alá.
A szörnyeteg gondolkozott egy ideig, aztán azt mondotta:
– Csakugyan visszajössz? Jó. Mehetsz. De jaj neked, ha egy esztendő múlva nem leszel itt, ez alatt a fa alatt.
A szörnyeteg abban a pillanatban eltűnt, a kereskedő pedig nagy nehezen felkelt a helyéről. Alig állt a lábán szegény, reszketett, akár a nyárfalevél és alig-alig tudott felkapaszkodni lovára. Elindult hazafelé és az egész úton sírt, kesergett magában, hogy az ő élete már csak egy esztendő, azután pedig szörnyű halálnak halálával nagy ártatlanul meg kell halnia. Amikor hazaért, a felesége meg a gyermekei nagy örvendezéssel szaladtak elébe, ő azonban keserves sírással ölelte, csókolta őket. És nemcsak sírt, de jajgatott, olyan szörnyen jajgatott, hogy ijedten megkérdezték, mi történt vele? Talán bizony minden vagyonát elvesztette?