A kereskedő és a gonosz szellem
De, ahogy beléptünk a házba, a mészáros leánya csak reám nézett és menten elfátyolozta arcát. És így szólt apjához:
– Ugyan bizony, édesapám, hogy hozhattál férfit a házunkba?
– Miféle férfit? – csodálkozott a mészáros.
– Ezt a kutyát, ni. Mert tudd meg, hogy ez a kutya férfi volt és a felesége varázsolta kutyává. De értek ám én a varázslathoz, mindjárt visszaváltoztatom szegényt.
– Hát csak változtasd vissza, édes leányom – mondotta a mészáros – mivelhogy ezzel Allahnak tetsző dolgot cselekszel. Meghálálod az ő nagy jóságát, hiszen az ő segedelmével gyógyultál meg nagy betegségedből.
– Igazad van, édesapám – mondotta a leány. És íme, egy poharat megtöltött vízzel, föléje hajolt, valamit mormolt, meglocsolta arcomat és én abban a pillanatban visszaváltoztam emberré. Kezét-lábát csókoltam, és kértem, hogy büntesse meg feleségemet gonoszságáért, varázsolja át valamivé, akármivé, csak emberi alakjában ne maradjon meg.