A kerek kő
– Hej, anyjuk! – mondja a feleségének – nézd csak ezt a követ, úgy fénylik, mint a sötétben a revült fa, vagy a Szentjánosbogár, vagy mint a csillag, vagy még ennél is jobban.
– Apjuk! – mondja a halász felesége – hallottam én, hogy van a világon olyan fényes kő, amelyből csak akkora is, mint egy mákszem, megér egy ökröt. Vajjon nem abból a fajtából való-e ez?
Itt a szegény ember elveszi a kerek követ a gyermekektől s dörzsöli fűhöz-fához, falhoz-földhöz, szóval ahhoz, ami a keze ügyébe akadt, míg utóljára egészen fényes lett. Aztán betakarta holmi ringy-rongy ruhával, hogy ne világítson olyan nagyon, hogy aludhassanak a fényétől.