A kerek kő
Hol volt, hol nem volt, volt egy szegény ember s ennek egy felesége. Mindkettőjüknek pedig annyi gyermeke, mint égen a csillag, mint réten a fű. A szegény ember halászattal kereste kenyerét. Olyan szegény volt, mint a templom egere. Volt ennek a szegény embernek egy igen gazdag bátyja s ennek annyi gyermeke, mint kákán a csomó. De azért ha a szegény ember nagy szükség idején egy véka életért küldött hozzá, a csúf még így felelt: “Akkor adok egy véka életet, ha te is adsz egy gyermeket.” Sok gyermeke volt a szegény embernek, de azért mégsem adott neki csak akkorát sem, mint a kis ujjam.
A szegény ember házában egy álló hét óta nem volt kenyér, csak holmi gyökereken élődtek. Midőn heted napra megcsendesült az idő, a szegény ember halászni ment. Már éjfél után kettőt ütött az óra s innen-onnan pitymallani, szürkülni kezdett az idő; ám a szegény ember, egy szálka hal nem sok, de még annyit sem fogott. Százszor is betette hálóját és százszor is kihúzta – hiába.