A kerek kő

Olvasási idő: 7 Perc Hol volt, hol nem volt, volt egy szegény ember s ennek egy felesége. Mindkettőjüknek pedig annyi gyermeke, mint égen a csillag, mint réten a fű. A szegény ember halászattal kereste kenyerét. Olyan szegény volt, mint a templom egere. Volt ennek a szegény embernek egy igen gazdag bátyja s ennek annyi gyermeke, mint kákán a csomó. De azért ha a szegény ember nagy szükség idején egy véka életért küldött hozzá, a csúf még így felelt: “Akkor adok egy véka életet, ha te is adsz egy gyermeket.” Sok gyermeke volt a szegény embernek, de azért mégsem adott neki csak akkorát sem, mint a kis ujjam.

A szegény ember házában egy álló hét óta nem volt kenyér, csak holmi gyökereken élődtek. Midőn heted napra megcsendesült az idő, a szegény ember halászni ment. Már éjfél után kettőt ütött az óra s innen-onnan pitymallani, szürkülni kezdett az idő; ám a szegény ember, egy szálka hal nem sok, de még annyit sem fogott. Százszor is betette hálóját és százszor is kihúzta – hiába.

– Beteszem még utóljára – mondja magában – ha lesz benne, jó, ha nem lesz, az is jó. Legyen meg az Isten akaratja! Vigyázva húzta fel a hálót, kiveti a partra s ime, egy gömbölyű kerek követ húzott ki a vízből.

– Ha csak kő, minek az nekem? Gyermekeim nem ehetik meg. A szegénynek még a szerencséje is szegény! – Ezzel a kerek követ beveti a víz kellő közepébe.

Beteszi a szegény ember újra a hálóját, megint megmozdul a káva, húzza nagy vigyázva s újra benne a kerek kő.

– Én Istenem, hát én már csak követ halászok? Biz Isten, szót se szólnék érte, ha oly gyomrot adtál volna, mely a követ is megemészti! – Ezzel a kerek követ újra behajította a víz kellő közepébe.

A szegény ember harmadszor is beteszi a hálóját és ismét benne a kerek kő.

– Istenem, hát már minden hal kővé vált? Minek ez nekem?… Bár kenyérré válna! – Most a követ harmadszor is bevetette, de csak úgy a víz szélére.

Hogy nem fogott egy szálka halat sem, de meg már el is fáradt, megrázta utóljára a hálóját, leoldozta a káváról, a csuha ujjába tette s avval nagy búsan ment hazafelé. De mégis egyet gondolt s mintha az Isten súgta volna neki, visszafordult s a kerek követ magához vette.

– Jó lesz – gondolá – a gyermekeknek kenyér helyett játszani.

Hogy a háza közelébe ért, a gyermekek kifutottak elébe s kérdezték tőle, nem hozott-e vásárfiát?

– Nem hoztam én semmit – mondja a szegény ember – csak egy kerek követ. Itt van, játszodjatok vele, hengergessétek a ház földjén. A szegény ember családja ezen a napon is étlen-szomjan feküdt le. De a gyermekek, hogy volt mivel játszani, csak játszottak.

A gyermekek játszanak, játszanak, hengergetik a követ. Egyszer csak elkezd a kő fényesedni s mindig fényesebb, fényesebb lesz, úgyhogy a kis házat egészen betöltötte világossággal, mintha a nap sütött volna. Pedig még csak reggeli három óra volt. A szegény embernek szemébe tűnik ez a nagy fény. Mi dolog az? Se gyertyája, se mécse, mégis olyan világos a viskója!