A kerek kő
A szegény ember harmadszor is beteszi a hálóját és ismét benne a kerek kő.
– Istenem, hát már minden hal kővé vált? Minek ez nekem?… Bár kenyérré válna! – Most a követ harmadszor is bevetette, de csak úgy a víz szélére.
Hogy nem fogott egy szálka halat sem, de meg már el is fáradt, megrázta utóljára a hálóját, leoldozta a káváról, a csuha ujjába tette s avval nagy búsan ment hazafelé. De mégis egyet gondolt s mintha az Isten súgta volna neki, visszafordult s a kerek követ magához vette.
– Jó lesz – gondolá – a gyermekeknek kenyér helyett játszani.
Hogy a háza közelébe ért, a gyermekek kifutottak elébe s kérdezték tőle, nem hozott-e vásárfiát?