A hollókká varázsolt tizenkét fivér
Megint egy év múlva – a királyfi most sem volt itthon – megszületett a harmadik fiuk. A boszorkány, alig pillantotta meg, kidobta, és mindenkinek egy épp akkor született kutyakölyköt mutatott. A szülők megint írtak a fiuknak, hogy sürgősen jöjjön haza, hogy így vagy úgy veszejtse el a nőt. A királyfi hazajött, de nagyon sajnálja elpusztítani a feleségét. Nem tudva, hogy mit is tegyen, mondja:
– Tudjátok, tegyétek meg, ahogyan kigondoljátok!
A bírók elítélik a nőt. Meghozták az ítéletet, hogy égessék el, mert ő boszorkány. Nagy máglyát raktak, meggyújtották, és vezetik oda a nőt, de hamarosan nagy eső támadt és eloltotta a tüzet. Megint megparancsolták, hogy hozzanak száraz fát. De ekkor már letelt a tizenkét év, csak egy óra hiányzik, mindjárt jönnek a fivérek. Amint csak kezdték meggyújtani a tüzet, látják, hogy repül arra tizenkét holló. Odarepültek és leereszkedtek. Mihelyt leszáll az első, emberré változik, és kézen fogva vezet egy hároméves kisfiút; leszáll a második és vezet egy kétéves kisfiút; leszáll a harmadik és hoz egy még pólyás újszülöttet. A fiúk mind odaszaladnak a tűzhöz és kiáltják: