A fűzfavessző
Egyszer, kora tavasszal lovakat legeltető gyermekek gyűltek össze a fa alatt. Fáztak és tüzet akartak rakni; szalmát, rőzsét, feketeüröm levelet hordtak egy halomba. Egyikük felmászott a fűzfára és gallyakat tördelt róla. Aztán az egész rőzsehalmot beletömködték a fűzfa odvába és meggyújtották. Felszisszent a fűzfa, sistergett benne a nedvesség, füst szállt a magasba és felcsaptak a lángok; a fa egész belseje megfeketedett. Fiatal hajtásai megpörkölődtek, virágai elfonnyadtak. A gyermekek haza hajtották a lovakat. A leégett fűzfa ottmaradt egyedül a mezőn. Arra szállt egy fekete holló, megtelepedett rajta és így rikácsolt: – No, végre kimúlt a vén csoroszlya! Legfőbb ideje volt!