A fűzfavessző
Őszre a parasztnak már öröme tellett a fűzfavesszőkben: hat eresztett gyökeret. De a következő tavaszon a juhok lerágtak négy fűzfahajtást, és így már csak kettő maradt. A rákövetkező tavaszon ezt a kettőt is lerágták a juhok. Az egyik egészen elpusztult, de a másik feléledt, gyökerei megerősödtek és később fává terebélyesedett. Tavasszal méhek döngicséltek a fűzfa körül. Rajzás idején a méhraj a fűzfán telepedett meg és a parasztok elfogták őket. Gyakran reggeliztek az asszonyok és férfiak a fűzfa árnyékában, sokszor el is szunyókáltak alatta, a gyermekek pedig felmásztak a fára és vesszőt tördeltek ágairól.