A félig nyúzott kecske
– Ugyan, apjuk, ne mérgelődjék, örüljön inkább, hogy megszabadult tőle – vigasztalta az asszony.
– Így van, anyjuk – gondolta meg ő is jobban a dolgot.
Közben a kecske elérte az erdőt, bebújt egy rókalyukba. Hű, meg is ijedt, észrevette, hogy nem üres a lyuk, de csak a kisrókák voltak otthon.
Délfelé árnyék vetődik a rókalyukra, beszól egy dühös hang:
– Ki van odabent? Nem megmondtam, hogy senkit be ne eresszetek?!
Hanem a kisrókáknak nem volt idejük válaszolni, mert kiszólt a kecske:
– Én vagyok a szarvas kecske, fél oldalam le van szedve, csipi-csupi lábammal, fellöklek a szarvammal!
Megijedt erre a róka nagyon. El is inalt a háza közeléből, leült egy fatönkre sírni. Arra ment a nyúl, és nagyon elcsodálkozott, rókát még nem látott sírni. Megkérdezte hát halkan, hogy miért sír.