A félig nyúzott kecske
Hozzáfogott nyúzni a kecskét, de csak lassan hajnalodott, nem haladt a dologgal. Nézi a bicskáját, hát, uramfia, annak meg egy csepp éle sincs!
– Ezt meg kell köszörülni – morogja, s beindul a házba.
“Na – gondolta a kecske -, innen jó lesz megszabadulni. Nem jó dolog a nyúzás.”
Elkezdett kapálózni, addig ugrált, míg elszakadt a kötél. Uccu neki, fogta magát a kecske, és eliramodott, futott, amerre csak a lába vitte. Egyszer csak meglátott egy erdőt.
– Csak azt elérjem, ott már nem talál rám a gazdám!
Közben kijön a gazda a bicskával, meresztgeti a szemét, de bizony a kecskéjének hűlt helye. Káromkodott ám nagyon, az egyetlen vagyona szaladt el.