A farkassá változott gyerekek
Reggel felkelt a király és a kocsis, megmosakodtak, a nő egy törülközőt adott neki, egy tükröt, fésűt – minden ugyanolyan, mint a királynál. Az azonban nem lepődött meg, mert azt hitte, hogy minden embernek ilyen holmija van.
Amikor elindultak, a kocsis elkezdett beszélni.
– Jó királyom, nem vettél észre semmit sem? – kérdezte.
– Mit kellett volna? – kérdezte a király.
– Amikor aludtál, az ágy olyan volt, mint otthon. Amikor mosakodtál, törölköztél – mint otthon, amikor ettél – az edények mind olyanok voltak, mint otthon. És – mondta tovább -, amikor lefeküdtél, én egész éjjel nem aludtam, arra vigyáztam, hogy nehogy történjen veled valami. Amikor aludtál, a kezed lecsúszott. A nő akkor így szólt: „Menj oda, Antas, csókold meg az apád kezét! Az apád keze nagyon elfáradt, elzsibbadhat.” A gyerek odament, megcsókolta a kezedet, felemelte. Hamarosan megint lecsúszott a kezed. „Menj – mondta a nő -, Baltazár, emeld fel az apád kezét! Apád nagyon elfáradt, a keze elzsibbadt.” Az a gyerek odament, megcsókolta a kezedet, felemelte. Amikor aludtál, egyszerre csak megint lecsúszott a kezed. A nő így szólt: „Menj oda, legkisebb fiam, emeld fel az apád kezét, csókold meg! Az apád nagyon elfáradt, a keze elzsibbadt.” A legkisebb fiú is odament, felemelte a kezedet, és ezután már nem csúszott le a kezed, tovább aludtál nyugodtan.