Egy öregember hogyan találta ki a szabad napot

Olvasási idő: 4 Perc Hol volt, hol nem volt, egyszer a király útra kelt a minisztereivel megnézni, hogy hogyan dolgoznak télen az emberek. Hiszen van mindenféle ember: egyesek jól fel vannak öltözve, mások félig meztelenek, míg ismét mások egyáltalán nem tudnak hidegben kimenni. Nos, mennek ők. Esik a hó, nagyon hideg van, fúj a szél. Odaérnek egy folyóhoz. Látják, hogy egy öregember egy vödörben a kezével bőrt mos.

– Mit csinálsz, öreg?

– Bőrt mosok, felséges királyom.

– De hideg van, megfagy a kezed. Mi itt utazunk, és egész idő alatt kesztyű van a kezünkön, bunda a hátunkon, így is majd megfagyunk, te pedig szabad kézzel nyúlsz bele a hideg vízbe.

– Ha bele kell nyúlni – felelte az öregember. – Ha hárman kilencet nem tudnak megetetni, akkor télen, nyáron egyaránt bele kell nyúlni a vízbe.

No, a király alig érti, hogy mit mondott az öreg. Meg is kérte a minisztereit:

– Magyarázzátok meg nekem, hogy mit mondott az öregember!

Az egyik ezt mondja, a másik azt…

– Nem – mondta a király -, ahogyan ti magyarázgatjátok, abból semmi sem érthető. No, öreg, ha te olyan bölcs vagy, mondd meg: ha küldök neked két madarat, te mit fogsz csinálni velük?

– Mit, felséges királyom? – mondta. – Mit csinálok velük? Megkopasztom, és úgy kopaszon eleresztem őket.

– No, jól van – mondja.

Ismét kérdezi a minisztereit, hogy ez meg micsoda. Azok megint csak mormognak, az egyik így, a másik úgy…

– Nem – mondta a király. – Időt kell adnom nektek, hogy megmagyarázzátok nekem, hogy mit mondott ez az öregember. No – mondta -, öreg, az én hátam mögött ez a bölcsesség ki ne kerüljön a nagyvilágba! Senki meg ne tudja, hogy mi történt ma itt mi kettőnk között!

A király a minisztereivel útra kelt. Miután azok elmentek, az öregember ott maradt és tovább­ra is mosta a bőrt, mosta, és rá-ráfújt a kezére.

A király néhány napot adott a minisztereinek, hogy megmagyarázzák, hogy mit is mondott az öregember, és kijelentette, hogy ha a megadott napon nem magyarázzák meg, tovább nem lehetnek miniszterek.

– Én eltávolítlak benneteket, el kell mennetek az öreghez mosni a bőrt.

Azok gondolkodtak, gondolkodtak egy napon át, egy újabb napon… És megállapodtak:

– El kell menni az öreghez. Viszünk magunkkal pénzt – a pénzért talán elárulja…

El is mentek ahhoz az öregemberhez:

– Mondd meg nekünk, hogy hogy is van az, hogy három nem tud kilencet megetetni, és ha a király küld neked két madarat, te megkopasztod azokat és elereszted. Hogyan is van ez?

– Nem – felelte az öreg. – Hiszen hallottátok, hogy a király háta mögött nem mondhatom meg. Ha megmondom, megbüntetnek. Valamilyen titok miatt miért kerüljek börtönbe?… Én ezt – mondta – nem akarom. És ellensége leszek a királynak.

– Akkor mi, öreg, téged teleszórunk pénzzel tetőtől talpig, csak mondd meg!

– Nos, ha így tesztek – mondta -, megmondom. De előbb a pénzt kell ideadni.