Hogyan keresett szerencsét?

Olvasási idő: 3 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy szegény ember. Sehogyan sem tudott megélni – nem volt kenyere, a háza is nagyon rossz állapotban volt. Egyszer mondta neki a felesége:

– Elmehetnél valahová, talán megtalálnád a szerencsét.

– Rendben van. Elmegyek, megpróbálom – mondta a férfi.

És el is indult, a kezében egy bottal.

Megy, mendegél és rátalál egy öregasszonyra, aki beleesett az árokba. Amikor odaért hozzá, az a nő kérlelni kezdi:

– Jó ember, segítsél rajtam!

A férfi kihúzta az árokból, felállította az úton és mondta neki:

– Anyó, most menjél nyugodtan, jó egészségben, tovább!

– Ember, és te hová mész? – kérdezte az öregasszony.

– Szerencsét keresni.

– Jól van, adok neked egy kevés, nem friss kenyeret, egy kis üveg vizet és egy nagyon öreg fésűt. Ha útközben találkozol egy éhes emberrel, adj neki ebből a kenyérből, ha szomjassal találkozol, adj neki inni, ha nincs mivel rendbe tenni a haját, add oda neki a kefét!

A férfi mindent beletett a táskájába, és elment.

Ment, mendegélt, eljutott egy erdőhöz. Látja, hogy az erdőben egy fatönkön ül egy ember, a hasát fogja és jajgat:

Megettem egy fatönköt, Egy másikat megrágtam – Mégsem laktam jól!

Odament hozzá a férfi és megkérdezte:

– Miért jajgatsz?

Az elismételte:

Megettem egy fatönköt, Egy másikat megrágtam – Mégsem laktam jól!

– Adok én neked egy kis kenyeret, azzal talán jóllaksz.

Elővette a kenyeret és odaadta az éhesnek. Az megette, és mindjárt jóllakott és boldognak érezte magát. Megköszönte az embernek:

– Mivel fizessem meg? Adok neked egy tölgyfa botot. Amikor hazamész, koppintsd meg vele háromszor a földet!

Az ember tovább indult. Elért egy tóhoz. Látja, hogy ott fekszik egy ember, a bajusza egyik vége a földön, a másikkal az eget támasztja. És jajveszékel:

Kiittam a tavat, Kiittam a folyót Mégis szomjas vagyok.

Az ember megkérdezte:

– Miért jajveszékelsz ilyen nagyon?

Az csak ordította a magáét:

Kiittam a tavat, Kiittam a folyót, Mégis szomjas vagyok.

– Adok én neked egy kis vizet, idd meg, és biztosan többet nem akarsz majd!

Az ember elővette a kis üveget, és átadta a szomjazónak.

Miután jót húzott az üvegből, el is múlt a szomja, és a bajsza mindkét vége az ég felé meredezett.

– Köszönöm, köszönöm, jó ember, hogy megitattál. Adok neked egy kis zacskót homokkal és kavicsokkal. Ha bármire is szükséged lesz, rázd csak meg ezt a zacskót, és mindent meg­találsz!

Az ember megint tovább indult. Az erdőnél meglátott egy lányt, aki egy fa ágaiba akadt, és jajveszékel:

Fésülnek engem az északi szelek, Fésülnek engem a heves esők, De a hajam mégis mindig kócos!

Odament hozzá az ember és megkérdezte:

– Miért jajveszékelsz ilyen nagyon?

A lány csak ismételgette a magáét:

Fésülnek engem az északi szelek, Fésülnek engem a heves esők, De a hajam mégis mindig kócos!

– Adok én neked egy fésűt, hogy megfésülködj.