Világcsúfja
Reggel felé aztán kinyílt az ajtó, s bejött egy kis törpe.
– Miért sírsz, édes lányom?
– Hogyne sírnék-rínék, mikor a király azt parancsolta, hogy ezt a szalmát mind fonjam meg aranynak reggelre, mert különben fejem veszi! De én ehhez nem értek!
– Hiszen ez nem baj, megfonom én, de lássuk, mit adsz érte.
Csakhogy nem volt a lánynál semmi, hát a kendőjét adta érte. A törpe meg leült a rokkához, és máris megvolt az egésszel.
Reggel aztán előjött a király, látta, hogy minden csupa aranyfonal, s még nagyobb szobát tömetett meg szalmával. Ekkor is bejött reggel felé a törpe, és a molnárlány gyűrűjéért megfont minden szalmát aranynak.