Versenyfutás az üreginyúllal
– Elnézést kérek – mondta -, hogy a botot futás közben nem rugdosom magam előtt, de hiszen értitek: ehhez túl kurták a lábaim. A botot majd a számban viszem, a lábaimmal meg ásom magamnak a föld alatti versenypályát. Rendben van így?
Kiákimé futói jóízűt nevettek, s azt mondták, hogy nincs semmi kifogásuk a furcsa versenyszabály ellen, sőt, ha az üreginyúl akarja, szívesen adnak neki még előnyt is; de az megrázta vörös tollas fejét, s kijelentette, hogy köszöni, erre nincs szüksége.
Elhangzott az indítójel. Kiákimé futói vidám rikkantással rúgták előre a futóbotot, az üreginyúl meg a foga közé vette a magáét, s eltűnt a föld alatt. Sivina völgyének lakói lélekszakadva vágtattak a legközelebbi dombhoz, s ott várták izgatottan, mikor bukkan föl az üreginyúl vörös tollas feje a föld alól. A kiákiméi futók kavargó porfelhőben éppen most vágtattak el a kis domb mellett.