Versenyfutás az üreginyúllal
– Megértettem, s minden úgy lesz, ahogy akarod. Szívesen segítek neked abban, hogy becsaphasd ezeket az öntelt kiákiméi futókat! – mondta az üreginyúl öccse.
Az üreginyúl ezután elment a második, a harmadik, a negyedik meg az ötödik öccséhez, nekik is elmondta azt, amit a legidősebb öccsének elmondott, s azok ugyanúgy válaszoltak, mint amaz.
Az üreginyúl, mint aki dolgát jól végezte, hazament, s kényelmesen letelepedett a vackán.
Megvirradt a negyedik nap reggele. Kiákimé futói egy teljes napon át böjtöltek a szent házban, s most derekukon a futók vörös övével, kezükben a futók botjával megjelentek a starthelyen. Odagyülekezett már Sivina völgyének apraja-nagyja. Utolsónak az üreginyúl jelent meg; vörös toll virított a föld alól kibukkanó fején, a botot meg maga elé tette, hogy amikor kell, a foga közé kaphassa.