Olvasási idő: 2 Perc Volt nálunk egy nagyon öreg ember, Pimen Tyimofejics. Kilencven éves volt. Unokájánál élt, teljes tétlenségben. Meggörbült a háta, bottal járt és nagyon lassan lépegetett. Foga már egy sem volt, ráncos volt az arca. Reszketett az alsó ajka; mikor járt és beszélt, mammogott a szája, de nem lehetett megérteni, mit mond. Mi négyen voltunk testvérek, s mind a négyen szerettük a
