Padmanaba
– Uram, – mondotta Hasszán – én még igen fiatal vagyok, apám nélkül semmit sem tehetek. Meg kell előbb kérdeznem őt, mit szól hozzá.
– Jól van, fiam, beszélj. Én is beszélek az apáddal.
El is mondotta a kereskedőnek, hogy mi a szándéka, meggyőzte szándékának a tisztaságáról s a kereskedő megengedte, hogy a fiát magával vigye. Egy nap aztán a brámán elindult Hasszánnal, kimentek a városból, mentek, mendegéltek a város határán s addig mentek, míg egyszerre csak egy régi, elhagyatott, omladozó ház elé értek. A mellett a ház mellett volt egy kút. Az a kút szinültig tele vízzel.
– Jegyezd meg jól ezt a kutat, – mondotta a brámán. – Ez alatt rejtőzik a gazdagság, az a rengeteg kincs, amelyről én neked beszéltem.