Pacsirták és Csillag-lelkek
*
Szürke leple esthajnalnak, borongása komorodó alkonyatnak, végigterül víg nappalon, végigborul terpeszkedő kék égbolton. Egek felé szálló seprő villogtatja rőt üstökét, csillogtatja sziporkázó tűzsörényét. Fenn az égen settenkedő csillagocskák szemeiket elámultan pislogtatják.
Kis pacsirták kertek színe, szaga felett megriadva szökdécselnek. Látják röptét seprőnyélnek, égbeszálltát üstökösnek.
– Szikracsipet hogyha nyelét, seprőnyelét meg nem gyujtja, lent a földön kertek, házak seprőjének maradt volna – rebesgetik pacsirtácskák.
– Még pedig tenhibátokból, rendet bontó dacotokból – inti őket öregecske egy pacsirta.