Omar ibn el-Khattáb és a fiatal beduin
Megkérdeztek: „Abu ‘l-Szakr Seibánnak törzséből fakad?”
„Nem – mondtam én -, mert Seibán az, ki Abu ‘l-Szakrból szakadt!”
Nem egy atyát fiának fénye sugároz be a nép előtt:
Így volt ez rég Adnánnal is, naggyá Mohammed tette őt.*
Nos hát, apánk egy nap – az érett gyümölcsök miatt, meg hogy sétáljon egyet – kiment a kertjébe. Ekkor érte őt a halál, aki mindenkit megtalál – lásd ezt az istentelent!-, ő a gyilkosa, Alláh ne irgalmazzon neki soha! Most eljöttünk e bűnre megtorlásod kérni, kegyeskedj Alláh parancsa szerint a büntetést kimérni!”
Omar pedig szörnyű tekintetet vetett az ifjúra, és így szólt hozzá: „Ez ifjak ajkáról elhangzott a vád, most halljuk a választ, te is nyisd ki szád!”