Vacsoraközben
Az úr:—Ej, mit a spárga!… te vagy jó, gyönyörüm, te!
Az asszony:—Hízelkedő! Ne higyje, hogy ezzel félrevezet. Ma nem hiszek magának; egyszer már szószegő volt.
Az úr (hevülőben):—Soha többet! . . Csókolj meg.
Az asszony (elfordul):—Ma nem.
Az úr:—Éppen ma; most, mindjárt!
Az asszony:—Nem, nem! (Ellenkezik.)
Az úr:—Ne légy kegyetlen, ne bánts!
Az asszony (kacag):—Én bántom? Mivel?
Az ura erővel megöleli. Mind a ketten elfojtva, fuladozva nevetnek.
Az asszony (kiszabadítja magát):—Menjen a kaszinóba; várja a pártija, siessen.
Az úr:—Nem kell; csak te kellesz; ha megcsókolsz, holnap kilépek a kaszinóból.