Vacsoraközben
Az úr:—Ejnye, de sok furcsát tud maga, galambom.
Az asszony:—Gondolkodom; ennyi az egész
Az úr:—Az istenért, mikor ér rá mindezt így kieszelni?
Az asszony:—Amikor magamban vagyok. Amikor maga a pártija után fut.
Az úr:—Ohó, alig néhány napja, hogy rákaptam egy kicsit arra a „pártizásra”…
Az asszony:—S máris azt hiszi, hogy a spárga várhat magára nyolc helyett félkilencig.
Az úr (mosolyog):—A spárga?
Az asszony:—Vagy én. Hát nem mindegy az?
Az úr:—De mennyire nem! (Felugrik, odasiet a feleségéhez s kezet csókol neki.)
Az asszony (derülő arccal engedi, hogy az ura becézze):—Nem volt jó a spárga?