A Bűvész bosszúja
Egér nem volt már; tán vándorló természetöknél fogva tovább mentek, vagy a bűvész vitte el, az reánk nézve mindegy. De elég hogy a fogadás teljesítve lőn, s az idegen elő állt megigért dijáért.
A jámbor hamelai lakosok miután az egér sehol sem volt, vonakodtak erszényökbe be nyulni; elébb kereken megtagadák, s még csodállák: hogyan követelhet oly csekély sipolásért jutalmat. A bűvésznek a kijátszás igen keserü köszönetnek tetszett. Elmondá mikép ő művészetét, nem fáradságát kivánja tekintetbe vétetni, s azon roppant hasznat, mit esze által elő idézett. Nem használt semmit. Jól van tehát – szólt a bűvész – megboszulom magamat. A lakosok kétségbe hozák boszuját tudományostól. Feltette tehát magában, a legkeserübben éreztetni sipjának bűverejét. –