Kőfejtő és Hegy-Istenke
Csak a szikla, kemény szikla áll merevest, csak ő nyúlik nyílegyenest. Ránevetgél áradatra, hömpölygéses hullámokra, visszaveri vészes vizek tajtékzását, sistergései loccsanását.
Nagyot ámul volt kőfejtő, kőfejtőből Viharfelhő.
– Hej, ha Szikla, kemény Szikla lehetnék én, ott lennék csak magam helyén.
Hegy-Istenke győzi szóval, hamarosan meg is szólal:
– Teljesedjék óhajtásos kívánságod, Kősziklává váljék teljes valóságod.
S ím a Felhő mint Kőszikla, csak úgy harsog szava vissza. Tűzhet a Nap parázstűzként, zuhoghat is fergetegként, zápor verhet, vihar dúlhat, meg se mozdít sziklafalat. Áll erős szirt nyílegyenest, kimagaslik kőmerevest.