Így megy, amikor ostobának neveznek

Olvasási idő: 3 Perc

„Az istenért, csak hozzá ne nyúljon a pénzhez.”

Az ostoba így szólt: „Rendben, nem nyúlok hozzá, még csak rá sem nézek a pénzre!” – és elment. A rigai piacon megkérdezték: „Mennyit akarsz darabjáért?”

„Mennyit akarok? Mennyit is akarhatok? Rám parancsoltak, hogy ne nézzek a pénzre, és akkor nem is akarok ránézni. Vegyétek a fazekakat, és ne is kérdezzétek, hogy mennyit aka­rok!”

Ah, te jóságos! A vevők megörültek, hogy ingyen vannak a fazekak, – vették, ahogy tudták, egymás kezéből rángatták. Még be sem esteledett, de a szekér már ki is ürült, és a legény fütyörészve ment hazafelé.

Amikor hazaért, a testvérei meg sem várták, hogy behajtson a kapun, máris kérdezték tőle: „Te ostoba, hol a pénz?”