Három csodadoktor

Olvasási idő: 2 Perc Három mesterlegény egyszer vándorútra kelt, és éjszakára meg akartak szállni egy kocsmá­ban. A kocsmárosné szívesen adna nekik szállást a házban, de így szól: „A férjem nem olyan jó szívű, mint én, ő nagyon haragos ember, ezért még egy ócska rongyot sem merek adni, hogy azon elalhassatok.”

A legények még csak rongyot sem akarnak, jó lesz nekik a szénakazalból kihullott törmelék. Másnap reggel elmentek egy birtokra, ahol magával az úrral találkoztak. Reggelit kértek tőle, de az úr ezt mondta: „Szívesen adnék nektek, ha kedvesebb lenne a feleségem, ezért nem merem megtenni.”

„Milyen a te asszonyod?” kérdik a legények.

„Milyen? Minden nap más rongyot vesz magára, és minden nap elmegy valahová, de engem sohasem visz magával. Még az asztalnál sem együtt eszünk.”

„No, majd meglátja – holnaptól kezdve ez másképpen lesz.” A legények elmentek, és meg­egyez­tek, hogy a jóságos kocsmárosné lelkét elcserélik az alávaló asszony lelkével. És így is történt. Amikor másnap reggel a cselédlány bement megkérdezni, hogy az asszonya milyen ruhát kér ma, az így felelt:

„Ugyanazt, ami tegnap volt rajtam.”

A lány elcsodálkozott: „Mi történt vele?”

A szolga bevitte a reggelit a nőnek, de az így szólt hozzá: „És az úrnak miért nem hoztál?”

A szolga csodálkozott: „Mi történt vele?”

Délben a kocsis kérdezte tőle, hogy ma melyik lovat fogja be.

Ő így felelt: „Ugyanazt, amelyiket tegnap, de úgy rendezd, hogy az úr is jöjjön velem!”

A kocsis elcsodálkozott: „Mi történt vele?” Hamarosan befogta a lovat, a gazda is kijött, és el­mentek a feleségével együtt, elhaladtak a kocsma mellett, ahol a kocsmárosné lelkét kicserél­ték. Mihelyt odaértek a kocsmához, a kocsmárosné kiszaladt, a ló elé állt és odakiáltott: „Az én uram, az én lovam, az én uram, az én lovam!”

A kocsmáros szaladt utána egy husánggal, kiabált: „Itt szaladsz, az emberekre ordítozol, de fonni azt nem tudsz!” Bekergette a szobába. Harmadnap reggel a legények elmentek a gazda­ságba, és megkérdezték az urat, hogy milyen a felesége.

„A feleségem olyan jó és kedves, hogy rá sem ismerek.”

És ezért az úr gazdagon megjutalmazta a legényeket.