Hüvelyk matyi
– Hogy lehet ez? Te eszel, az ökrök maguk szántanak.
– Nem úgy van. A fiam szánt.
Körülnézett az úr, semmiféle fiút nem látott. Ráparancsolt a parasztra, hogy hívja oda a fiát. A paraszt kiáltott egyet, Hüvelyk Matyi kimászott az ökör füléből, odaszaladt. Nagyon megtetszett az úrnak a fiú, és így szólt:
– Add el nekem, paraszt, a fiadat!
– Nem – felelte a férfi -, nem adom el.
Hüvelyk Matyi felmászott az apja vállára, és a fülébe súgott:
– Adj el, apa, én majd visszajövök.
– No, rendben – mondja a férfi -, eladom.
Az úr a sapkáját megtöltötte arany pénzzel, majd Hüvelyk Matyit bedugta a zsebébe, és tovább indult. Hüvelyk Matyinak el kellett végezni a dolgát a zsebben. Az úr megérezte, hogy valami bűzlik. A zsebébe dugta a kezét, hogy elővegye a zsebkendőjét, de látja, hogy mocskos a zsebe. Megharagudott Hüvelyk Matyira, kidobta az útra. Épp arra ment egy disznó, lenyelte Hüvelyk Matyit. Amikor a disznó hazaszaladt, Hüvelyk Matyi ott kiabál a hasában: