Hüvelyk matyi

Olvasási idő: 3 Perc Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregember meg egy öregasszony, akiknek nem volt gye­re­kük, nagyon szerettek volna egyet, egyetlen egyet. Egy nap bekopogott hozzájuk egy koldusnő. Adtak neki egy szelet kenyeret. A koldus megkérdezte:

– Hogy éltek?

– Rosszul – mondta az öregasszony -, nincs gyerekünk.

– Vágd le – mondta a koldus – a hüvelykujjadat, dobd be a kemence mögé, és lesz gyereked.

Jól van, az öregasszony le is vágta a hüvelykujját és bedobta a kemence mögé. Másnap reggel, amikor lángost sütött, egyszerre azt érezte, hogy a pongyoláját rángatja valaki. Azt gondolta, hogy a kutya.

– Félre! – mondta.

Megint megrántotta valaki. Lenézett az öregasszony, hát egy kicsi, pici kisfiú volt az, csak akkora, mint a hüvelykujja.

– Ki vagy te? – kérdezte a nő.

– Én a ti fiatok vagyok, Hüvelyk Matyi – felelte a kisfiú.

Az öregasszony nagyon megörült. Milyen szép fia van!

– És apa hol van? – kérdezte Hüvelyk Matyi.

– Apa szánt, én lángost sütök, viszek majd neki reggelit.

– Add ide nekem, én elviszem!

– Még hogy te, olyan kicsi vagy.

– Nem számít, elviszem.

Az anya megsütötte a lángost, csinált hozzá szószt, a lángost beletette egy tálba, ráöntötte a szószt és odaadta Hüvelyk Matyinak. A kisfiú a feje tetejére tette a tálat, elindult az apjához. A férfi csodálkozva látta, hogy magától jön a lángos. Hüvelyk Matyi letette a tálat a szántó mellé, maga pedig szaladt a barázdában, kiabált:

– Apa, apa, elhoztam a reggelit!

Hallotta az ember, hogy valaki kiabált, de hogy kicsoda, nem tudta, senkit sem látott. Megint lenézett, hát a barázdában szaladt egy kisfiú.

– Te meg ki vagy?

– A fiad, Hüvelyk Matyi.

Megörült az öreg, kifogta az ökröket, maga pedig leült Hüvelyk Matyival megreggelizni.

– Apa, engedd meg, hogy szántsak – kérte Hüvelyk Matyi.

– Kicsi vagy.

– Nem számít, hogy kicsi vagyok, tudok szántani.

Az apja megengedte. Hüvelyk Matyi bemászott az ökör fülébe.

– Barna, húzzad! Szürke, húzzad!

Mentek is az ökrök. Jött arra egy úr, és látta, hogy a paraszt eszik, az ökrök pedig maguk szán­ta­nak. Megparancsolta a kocsisának, hogy álljon meg, odaszólt a parasztnak:

– Hogy lehet ez? Te eszel, az ökrök maguk szántanak.

– Nem úgy van. A fiam szánt.

Körülnézett az úr, semmiféle fiút nem látott. Ráparancsolt a parasztra, hogy hívja oda a fiát. A paraszt kiáltott egyet, Hüvelyk Matyi kimászott az ökör füléből, odaszaladt. Nagyon meg­tetszett az úrnak a fiú, és így szólt:

– Add el nekem, paraszt, a fiadat!

– Nem – felelte a férfi -, nem adom el.

Hüvelyk Matyi felmászott az apja vállára, és a fülébe súgott:

– Adj el, apa, én majd visszajövök.

– No, rendben – mondja a férfi -, eladom.

Az úr a sapkáját megtöltötte arany pénzzel, majd Hüvelyk Matyit bedugta a zsebébe, és tovább indult. Hüvelyk Matyinak el kellett végezni a dolgát a zsebben. Az úr megérezte, hogy valami bűzlik. A zsebébe dugta a kezét, hogy elővegye a zsebkendőjét, de látja, hogy mocs­kos a zsebe. Megharagudott Hüvelyk Matyira, kidobta az útra. Épp arra ment egy disznó, lenyelte Hüvelyk Matyit. Amikor a disznó hazaszaladt, Hüvelyk Matyi ott kiabál a hasában: