Huncut a bíró
“No – gondolták -, biz így van ez, kutyából nem lesz szalonna soha.”
Mentek ásóval, kapával, lapáttal, nekiestek a dombnak.
– Addig hordjátok, míg el nem fogyott! – adta ki a parancsot a bíró, és hazament.
Akkor még nem gondolta a falu, de a bíró se, hogy a földet ásogató emberek hét nagy rézüst aranyat találnak a halom gyomrában.
Látja a bíró, dél sincs, ezek meg már szállingóznak haza!
Kiszól nekik a községháza tornácáról:
– Hé, a halommal mi lesz?
– Hordja el, aki szőlőt akar!
A bíró hanyatt vágódott mérgében, megüti a guta, ha hirtelen eret nem vágnak rajta. Csak nézegetett té s tova, mi lett ezekkel, mitől nyílt fel így a szemük?! Még ráadásul az egész nép felkerekedik, másik faluban vesznek házat, földet, kertet maguknak!