Hold-Istenke ünnepére
Kapja magát két egylegény, mindegyike rándít egyet lebernyegén; ereszkednek le a földre iramodvást, rontom-bontom száguldozvást.
– Én hadd kezdem – szól Viharfi.
– Hát csak fujjad – mond Esőfi s fütyül a szél rettenetest, keble zihál félelmetest.
– Rajtam a sor – szól Esőfi.
– Hát csak csurgasd – mond Viharfi s omlik, zubog rettenetest, szakad szinte félelmetest.
Föld felszínén több százával az emberek, ünneplőbe öltözöttek, amint lesik Hold-Istenkét s ünnepelnék rózsásszínű derengését, észrevesznek kettős Felhőt, megéreznek zivataros, szeles esőt. Szednek össze ételeket, áldozatos csemegéket, tetéstele csepp tálakat, tállal tele asztalokat. Mind behordják tornácukba, tornácukból szobájukba; minden ablak bezáródik, minden ajtó betolódik.