Hold-Istenke ünnepére
– Rég ideje nem láttalak, zuhogni se hallottalak – kezdi a szót Vihar-Felhő.
– Fő a fejed, sok a dolgod, sokfelé kell lótnod-futnod. Eső kell az embereknek, öntöznöd kell töméntelen rizsföldeket. Úgy-e, hékás, úgy-e, pajtás?
– Hol esőért sopánkodnak, hol harmatért rimánkodnak – szól a szóra Eső-Felhő.
– Bősz barátunk nagy Mennydörgő, eget, földet dörögtető, egyre nógat, hogy siessek, utat neki egyengessek. Hát te, pajtás, jóban-rosszban mért sántikálsz?
– Vihar napja közelgőbe, erőt gyüjtök nagy tüdőmbe.
– Elegendő még az időd, másra fordítsd izmos erőd – pedzi a szót Eső-Felhő.
– Hogy a földre lelóduljak? Kedvem szerint, eszem vesztve dúljak-fúljak?