Hold-Istenke ünnepére
– Nézz csak arra a nyápicra, sápadt Holdnak haloványka orcájára, hogy kendőzi száját, orrát, hogy fésüli kenderkócát. Ünnepnapra készülődik, le a földre, emberlakta térségekre leskelődik.
– Az ám – mondja a vihar-fi -, lesz ma este se be, se ki; lent a földön hejehujás eszem-iszom, kivirradtig vigadalom.
– Mink is égi lakók volnánk, nemcsak a Hold, az a falánk – panaszkodik Eső-Felhő. – Földi asszony, földi ember őt kedveli, ennivaló ajándékkal egyre csak őt embereli.
– Mit is szerethetnek rajta, mikor olyan sápadt fajta – sopánkodik Vihar-Felhő. – Tekints egyet le a földre, házról házra futkározó emberekre. Gombát főznek, friss gesztenyét, földi étkek ínycsiklandó édességét. Mind csak a Hold örömére, sápadt volta ünnepére.