Harún ar-Rasíd és a perzsa Ali meg a tarisznyája
Mikor a kádi ezeket a szavakat hallotta, egészen megzavarodott az esze, és ezt mondta: »Látom, gézengúzok vagytok, hitetlen eretnek latrok; kádit, törvényt gúnyoljátok, büntetésnek fittyet hánytok. Beszédetek badar, hülye, mit nem vesz be ember füle, ily mesét, csoda-bolondot, ember szája még nem mondott. Alláhra, Kínától Umm Ghéilán fájáig, Perzsiától nagy Szudánig, Vádi Numántól Khoraszánig nem hallotta senki-lélek, amit ti itten beszéltek; ilyen kusza história, hogy higgye az emberfia? Tán tenger ez a tarisznya, nincs feneke, vége-hossza? Ítéletnap, hol összegyűl az emberek jója-rossza?«
És megparancsolta a kádi, hogy nyissam ki a tarisznyát; kinyitottam: hát volt benne egy darab kenyér, egy citrom, sajt és olajbogyó. Aztán fogtam a tarisznyát, odavágtam a kurd elé, és elmentem utamra.”