A róka elveszíti a bundáját, és közben megbánja vétkeit
– Gyorsan bánd meg a bűneidet, ha a mennyországba akarsz jutni! – szólalt meg újra a szűcs.
– Én bizony sokat vétkeztem életemben – kezdte el a gyónást a róka -, de szánom-bánom minden bűnömet! Egyet kérek csak tőled, te kegyetlen ember: ha elveszed is a kabátomat meg a sapkámat, ne fossz meg legalább a kesztyűimtől, mert nem tudok anélkül járni!
– Legyen! – mondta kegyesen a szűcsmester, és gyors mozdulatokkal fente a kését, ami nagyon nyugtalanította a rókát.
– Mire gondolsz most, kedves róka koma? – kérdezte aztán.
– Ejnye, hát arra, hogy mennyivel szívesebben lennék most szűcs, mint róka!
A szűcs nevetve néhány gyors vágást csinált, ahogy az már mesterségéhez tartozik, aztán megfogta a róka farkát, és lehúzta a bundáját. Mikor éppen a fülén húzta keresztül a prémet, újra megkérdezte: