Hogyan gúnyolta ki a nyúl a rókát, mikor éppen megtépázva lógott a fán?
Könnyű szellő támadt, és himbálni kezdte a rókát, amint ott függött a fán. Akkor arra jött a nyúl, és észrevette.
“Ohó! – gondolta. – Ettől most már nyugton lehetek, nemsokára kiadja a lelkét!” És gonosz kárörömet érzett.
Odament a fa alá, és megszólította:
– Ejnye, kedves róka, mit csinálsz te itt?
– Repülni tanulok.
– De miért olyan vörös a bőröd, kedves róka?
– Mert vöröskáposztát ettem.
– De hát mi után töröd magadat ennyire, kedves róka?
– A földi dolgok után.
– És mit kívánnál most leginkább, kedves róka?
– Ej, hát azt, hogy bár te lógnál itt helyettem!
A nyúl jót nevetett magában, és mivel nem volt több kérdeznivalója, hiszen a nyúl elég ostoba állat, hazament és örvendezett, hogy íme, halálos ellensége az utolsókat rúgja. Nemsokára azonban keserűen kellett tapasztalnia, hogy öröme korai és hiábavaló volt.