A róka meg a sündisznó
Ez alkalommal a nyúl is kicsúszott a róka karmai közül, s ravaszdi koma nemsokára csillapíthatatlan éhséget érzett. Csapzott bundával kergén szaladgált ide-oda egy frissen szántott földön, és mérgében egerek után szimatolt. Közben egy sündisznóra bukkant. A sün nyugodtan ült egy egérlyuk előtt, és éppen akkor kezdett hozzá a falatozáshoz.
– Te rabló! – kiáltott rá a róka. – Csak nem hiszed talán, hogy ezt a pecsenyét egy ilyen földimalac számára találták ki?! – Azzal elkapta előle, és lenyelte az egereket.
– Eh, bár megfulladnál tőlük, te rögtipró, te! – dühöngött a sündisznó.
A róka azonban csak nevetett a tüskésdisznó eszméletlen dühén. Bár az eledel meglehetősen kevés volt, azért így mégiscsak harapott valamit. Így azután még kedélyeskedni is próbált utána: – De mondd csak – szólította meg a sündisznót -, mire való ez a sok tüske a bundádon?