A hold-paripa
Közel a szigethez egy királyfi csónakázott a lalájával. Meglátja a tenger tükrén, a mint visszaverődött rajta a paripa aranyszőre, és mondja a lalájának, hogy talán valaki ment a palotájába, megy ő, megnézi. Kiszáll a csónakból és belép a palota kertjébe. Megpillantja ott a hold szépségű szultán-lányt és bármennyire takargatta is arczát a fátyollal, nem rejthette el a szépségét.
«Ej peri – mondja a királyfi – ne ijedj meg én tőlem, nem vagyok én ellenséged.»
«Szegény szultán-leány vagyok, emberszülött és nem peri,» – mondja a lány és elmondja a királyfinak, hogy mi történt vele, hogyan szabadult meg a devtől.