A hold-paripa
Még jobban közeledik a dev, nagyobbodik az asszony rémülete. Két gyereke két karjában, úgy kiáltozza a paripát nagy kétségbeesésében. Még nagyobbat rázkódik a lekötött hold-ló, nem szakíthatja ketté a rengeteg vasat. Már-már egész közelében a dev, és utolsót sikolt az asszony, a hogy csak tüdeje birta. Összeszedi Kámer-táj a meglevő erejét, ketté tépi az ezer mázsás vasat, ott terem az asszony mellett és «Óh szultánom ne ijedj meg, a két szemed hunyd be szépen, fogózkodj meg sörényemben,» mesze földön, tengeren túl vannak. A dev ismét éhesen kullogott vissza.