Elenytė, az árvalány meg joniukas, a kisbárány

Olvasási idő: 3 Perc

– Mennyire elegem van már ebből a bárányból! Parancsold meg, uram, hogy levágják.

A király megijedt.

– Félrebeszélsz? – kérdi. – Le akarod vágni a bárányt? De hiszen mindig azt mondtad, hogy ez a te testvéred, Joniukas…és úgy óvtad, szeretted.

A gonosz boszorkány így felelt:

– Akkor bolond voltam…azt csak úgy mondtam… még hogy egy bárány lenne a testvérem? Most beteg vagyok, és ha nem kapom meg ennek a báránynak a húsát, akkor meghalok.

A király mondja neki, hogy egyen meg egy másik bárányt, de a boszorkány egyre csak ismé­tel­geti, hogy ha a király nem vágja le ezt a bárányt, akkor ő meghal. A király nagyon sajnálta a bárányt, nem vágta le. Nagyon különösnek találta, hogy a felesége, aki annyira szerette a bárányt, most meg akarja enni a húsát.