A bolond nővér

Olvasási idő: 4 Perc Élt egyszer három nővér. A legfiatalabb gyengeelméjű volt, és ezért a nővérei sértegették, élősködtek rajta, bolondnak nevezték.

A legidősebbnek volt egy kisfia.

Egyszer az idősebb nővérek elmentek a folyóhoz, mosni a fehérneműt, és elvitték a kis­gyereket is, hogy megfürdessék. Odajött a bolond lány és mondja:

– Nővérkéim, miért mossátok a kisfiút ilyen fehérre? Ha meglátják a hattyúk, elviszik, mint a saját gyermeküket.

A nővérek nem válaszoltak a bolond húguknak. A gyereket nagyon fehérre mosták, lefek­tették a partra, majd mentek mosni a ruhát. Akkor odajött a hattyúvá változott boszorkány, és ellopta a gyereket. A nővérek, miután kijöttek a partra a fehérneművel, látják, hogy nincs ott a gyerek.

– Hol a gyerek? Hol a gyerek? – kiabáltak.

– Mondtam, hogy ne mossátok ilyen fehérre – mondta a bolond. – Amint lemostátok, iderepült a boszorkány hattyú képében, és elvitte a gyereket.

– Én elmegyek, megkeresem – mondta a fiatalabb nővér. Levágott magának egy darab szalon­nát, leszelt egy karéj kenyeret, és elindult. Abba az országba ment, ahol sok körte, alma, meggy termett, hogy az ágak csak úgy hajladoztak a rengeteg gyümölcstől.

– Kislány, húgocskám, szedd le a gyümölcseimet, könnyítsd meg a terhemet – kérte egy körtefa.

– Nincs időm – felelte, és sietve tovább ment.

Ahogyan így haladt, elérte az almafát.

– Kislány, húgocskám, szedd le a gyümölcseimet, könnyítsd meg a terhemet!

– Nincs időm – vágott vissza, és sietve tovább ment.

Távolabb egy süteménnyel teli kemencét talált.

– Kislány, húgocskám, szedd ki belőlem a süteményt, hogy el ne égjen!

– Nincs időm – felelte, és sietve tovább ment.

Végül eljutott egy tarka tehénhez a legelőn.

– Kislány, húgocskám, fejjél meg, könnyítsd meg a terhemet – kérte a tehén.

– Nincs időm – felelte, és sietve tovább ment.

Amint így ment, kezdett besötétedni. A lány meglátta egy lámpa fényét, és abban az irányban ment. Hamarosan eljutott egy kunyhóhoz. Ott az ajtó mellett állt egy kemence. A kemencén egy nagy cirmos kandúr szundított, a sarokban egy rakás fahasáb volt. A szoba végében, a padon feküdt a boszorkány és mellette volt hozzá simulva a gyerek. A boszorkány meg­pillantván a vendégét, mondja:

– Gyere, kislányom, vakard meg a fejemet. Ha nem akarod kézzel, vegyél egy fahasábot a sarokból.

A lány felemelt egy fahasábot, és vakarta a boszorkány fejét. A boszorkány elszundított, majd elaludt. Akkor a lány felkapta a gyereket, és kiszaladt. Felébredt a boszorkány, felült a kenyér­lapátra, és repült a lány meg a gyerek után. A lány már odaért a tehénhez. Hallja a mögötte repülő boszorkányt. Odaszaladt a tehénhez, és felkiáltott:

– Tarka tehénke, ments meg a boszorkánytól!

– Nem fejtél meg, nem mentelek meg – felelte a tehén.

A lány odaszaladt a kemencéhez:

– Kemence, kemencécske, ments meg a boszorkánytól!

– Nem szedted ki a süteményt, nem mentelek meg – felelte a kemence.

A lány odaszaladt az almafához:

– Almafa, almafácska, ments meg a boszorkánytól!

– Nem könnyítetted meg a terhemet, nem mentelek meg – felelte az almafa.