Elenytė, az árvalány meg joniukas, a kisbárány
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú, Joniukas meg a nővére, Elenytė. A szüleik meghaltak, ezért kettesben elindultak szerencsét próbálni.
Tavasz volt, melegen sütött a nap. Joniukas megszomjazott, inni szeretett volna, de nem volt a közelben patak. Amint mentek az úton, észrevett a homokban egy patanyomot, ami tele volt vízzel és mondja a nővérének:
– Elenytė, nagyon szomjas vagyok! Kiiszom a vizet ebből a nyomból.
A testvére azonban így szólt:
– Ne igyál, testvérkém, lóvá változol.
Tovább mentek. Joniukas meglátott egy ökörnyomot, tele vízzel. Ki akarta inni a vizet, de Elenytė megint figyelmeztette: