Egy paraszt elbeszéli, miért szereti a bátyját
Este a vacsoránál összegyűlt a család. Senkinek sem volt kedve enni. Nyikolaj, a bátyám szótlanul hevert a kemencén. Az asszonykám sírdogált. Apám komor arccal ült az asztalnál. Amikor anyácska letette elénk a kását, senki sem nyúlt az ételhez. Anyácska hívta a kemencén heverő Nyikolajt, hogy jöjjön vacsorázni. Nyikolaj lejött a kemencéről és keresztet vetve, az asztalhoz ült. Aztán így szólt: – Ne búsulj, anyácska, én vagyok az idősebb, én megyek el Petruska helyett katonának. Talán csak nem hagyom ott a fogamat. Leszolgálom katonaéveimet, aztán jövök haza. Neked pedig, Pjotr, legyen rá gondod, hogy apánknak és anyánknak nyugodt élete legyen, és feleségemet se bántsd, míg távol vagyok. – Megkönnyebbültem; anyácska is felhagyott a búslakodással és nekilátott, hogy elkészítse Nyikolaj holmiját.