Hogy lőttem az első nyulat

Olvasási idő: 2 Perc

Egy földesúr elbeszélése

Volt egy nagybátyám, Iván Andrejicsnak hívták. Mikor tizenhárom éves voltam, megtanított lőni. Szerzett egy kis puskát és amikor sétálni mentünk, megengedte, hogy lőjek vele. Egyszer csókát lőttem, máskor szarkát. De apám nem tudta, hogy én tudok lőni. Egyszer, ősszel történt, anyám neve napján, nagybátyámat vártuk ebédre; én ott ültem az ablak mellett s arrafelé néztem, amerről meg kellett érkeznie, apám pedig a szobában járt fel és alá. Meglátom a berek mögül kibukkanni a négy szürkét és a kocsit s elkiáltom: – Jön! Jön!

Apám kinézett az ablakon, megpillantotta a kocsit, vette a sapkáját s kiment a lépcsőre a fogadására. Utána futottam. Apám és nagybátyám üdvözölték egymást s apám így szólt: – Jöjj be. – De nagybátyám ezt mondta: – Nem, fogd a puskát s gyere csak velem. Amott, ni, pontosan a berek mögött, nagy nyúl fekszik a vetésben. Fogd a puskát, gyerünk; lőjük meg a nyulat. – Apám kihozatta a bundáját s a puskáját, én meg felszaladtam a szobámba, feltettem a sapkát s kézbe vettem a puskámat. Mikor apám nagybátyámmal beült a kocsiba, úgy helyezkedtem el a hátsó ülésen, hogy senki sem látott.

Mihelyt a berek mögé értünk, nagybátyám szólt a kocsisnak, hogy álljon meg, felállt és ezt mondta: – Látod, ott abban a mezsgyében szürkéllik. Jobbról van egy kóró, balról pedig öt lépésre – látod? – Apám sokáig fürkészte szemmel, de semmit sem látott. Én pedig alulról egyáltalában nem láthattam. Végre apám észrevette s elindultak nagybátyámmal a mezőn.

Apám lövésre készen tartotta puskáját, nagybátyám meg a helyet mutatta. Én hátul mentem a puskámmal s nem láthattam semmit. De örvendtem, hogy nem vesznek észre hátul. Mentünk vagy száz lépést, apám megállt, lövésre emelte puskáját, de nagybátyám visszatartotta: – Ne még, messze van, menjünk még. Vár még a nyúl. – Apám szót fogadott, de alig tettek pár lépést, hát felszökött a nyúl, s én csak akkor láthattam meg. Jó nagy nyúl volt, szinte fehér, csak a háta volt ezüstös. Felszökött, felemelte egyik fülét s könnyen elugrott előlünk. Apám megcélozta – bumm! A nyúl csak futott tovább. Apám a másik csőből is rálő. A nyúl csak fut tovább. Megfeledkeztem én apámról, mindenről. Megcélzom apám mögül – bumm! Odanézek, s magam sem hiszek a két szememnek – bukfencet vet a nyúl, elnyúlik, csak egyik hátsó lába rúg még. Apám és nagybátyám erre hátranéztek: – Honnan kerültél te ide? Ügyes fickó vagy, no!

Attól kezdve megengedték, hogy puskát vegyek a kezembe s lőjek.