Egy paraszt elbeszéli, miért szereti a bátyját
Nagyon szeretem a bátyámat, különösen azóta, hogy elment helyettem katonának. A dolog így történt: sorsot húztunk; nem volt szerencsém, s be kellett vonulnom, pedig hát éppen csak egy hete múlott, hogy megházasodtam. Nem akaródzott otthagynom a fiatal menyecskét.
Anyácska siránkozva mondta: – Hogyan is mehetne Petruska, hiszen még olyan fiatal. – De nem volt mit tenni, kezdték hát készíteni a holmimat. Az asszonyka inget varrt nekem, pénzt adtak össze, és reggelre már be is kellett mennem a városba, sorozásra. Anyácska sírt, bánkódott, nekem pedig, ha csak rágondoltam, hogy menni kell, úgy összeszorult a szívem, mintha egyenesen a halálba indultam volna.