Egy paraszt elbeszéli, miért szereti a bátyját

Olvasási idő: 2 Perc

Nagyon szeretem a bátyámat, különösen azóta, hogy elment helyettem katonának. A dolog így történt: sorsot húztunk; nem volt szerencsém, s be kellett vonulnom, pedig hát éppen csak egy hete múlott, hogy megházasodtam. Nem akaródzott otthagynom a fiatal menyecskét.

Anyácska siránkozva mondta: – Hogyan is mehetne Petruska, hiszen még olyan fiatal. – De nem volt mit tenni, kezdték hát készíteni a holmimat. Az asszonyka inget varrt nekem, pénzt adtak össze, és reggelre már be is kellett mennem a városba, sorozásra. Anyácska sírt, bánkódott, nekem pedig, ha csak rágondoltam, hogy menni kell, úgy összeszorult a szívem, mintha egyenesen a halálba indultam volna.

Este a vacsoránál összegyűlt a család. Senkinek sem volt kedve enni. Nyikolaj, a bátyám szótlanul hevert a kemencén. Az asszonykám sírdogált. Apám komor arccal ült az asztalnál. Amikor anyácska letette elénk a kását, senki sem nyúlt az ételhez. Anyácska hívta a kemencén heverő Nyikolajt, hogy jöjjön vacsorázni. Nyikolaj lejött a kemencéről és keresztet vetve, az asztalhoz ült. Aztán így szólt: – Ne búsulj, anyácska, én vagyok az idősebb, én megyek el Petruska helyett katonának. Talán csak nem hagyom ott a fogamat. Leszolgálom katonaéveimet, aztán jövök haza. Neked pedig, Pjotr, legyen rá gondod, hogy apánknak és anyánknak nyugodt élete legyen, és feleségemet se bántsd, míg távol vagyok. – Megkönnyebbültem; anyácska is felhagyott a búslakodással és nekilátott, hogy elkészítse Nyikolaj holmiját.

Reggel, mikor felébredtem és eszembe jutott, hogy a bátyám megy el helyettem, forogni kezdett velem a világ. Mondom neki:

– Ne menj el, Nyikolaj, rajtam a sor, én megyek. – De ő csak hallgat és szedelőzködik. Én is szedelőzködöm. Ketten mentünk be a városba a sorozásra. Ő is odaáll, én is odaállok. Mind a ketten jól megtermett legények vagyunk; állunk és várunk – de egyikünket se mustrálják ki. Bátyám rám néz, elmosolyodik és azt mondja:

– Elég legyen, Pjotr, eredj haza. Miattam pedig ne bánkódj, önszántamból megyek. – Sírva fakadtam és elindultam hazafelé. Azóta, ha a bátyámra gondolok, úgy érzem, az életemet is odaadnám érte.