Az ugrás
Egyetlenegy hibás lépés – a fedélzetre zuhanna s összetörné magát. De ha nem is hibázta el a lépést s eljutott így a keresztfa legvégére s leakasztotta a kalapot – nehéz volt ott megfordulni s visszamenni az árbocig.
Az utasok némán nézték, s várták, hogy mi lesz a vége.
Hirtelen a tömegben valaki feljajdult a rémülettől. A fiú ettől a hangtól megrezzent, lenézett s megingott az egyensúlya.
A hajóskapitány, a fiú apja, éppen akkor jött ki a kabinjából, puska volt a kezében, sirályt akart lőni. Megpillantotta a fiát odafenn az árboctetőn, tüstént célba vette és odakiáltott: – Le a vízbe! Ugorj le rögtön a vízbe! Lövök! – A fiú megingott, de nem értette meg a kiáltást. – Ugorj le vagy lövök! Egy-kettő… – s mihelyt az apa elkiáltotta “három”, a fiú fejjel előrelendült s levetette magát.