Az igazságos bíró
– A ló a tied, vezesd el. Ez a nyomorék pedig ötven botot kapjon.
Az ítélet után hazaindult a bíró. Bauakasz követte.
– No, mi az? Elégedetlen vagy az ítéletemmel?
– Nem én, meg vagyok elégedve – felelte Bauakasz. – Én csak azt szeretném tudni, miről ismerted meg, hogy az asszony a tudós emberé és nem a paraszté, hogy a pénz a hentesé és nem az olajosé, s hogy a ló az enyém és nem a koldusé.
– Hogy melyiké volt az asszony, azt így ismertem meg. Reggel magamhoz hívattam az asszonyt és azt mondtam neki: “Töltsél tintát a tintatartómba.” Fogta a tintatartót, gyorsan és ügyesen kimosta, s úgy öntött bele friss tintát. Ebből láttam, hogy megszokta ezt a munkát. Ha a paraszt felesége, ehhez nem érthetett volna. Kiderült hát, hogy a tudós embernek van igaza. A pénz dolgában meg így jöttem rá az igazságra: betettem a pénzt egy csésze vízbe s ma reggel megnéztem – nem úszik olaj a vízen? Ha a pénz az olajosé, összekente volna olajos kezével. De a vízen nem volt olaj, tehát az a hentes igazságot mondott. A lovad dolgában nehezebb volt a helyzetet felismerni. A koldus is, te is azonnal rámutattatok húsz ló közül a lóra. De én nem azért vittelek be titeket az istállóba, hogy meglássam, megismeritek-e a lovat, hanem azért, hogy lássam, kettőtök közül melyiket ismeri meg a ló. Amikor te odamentél hozzá, visszafordította a fejét és feléd húzódott. Mikor hozzányúlt a koldus, lehúzta a fülét s felemelte a lábát. Erről megtudtam, hogy te vagy a ló igazi gazdája.